Avagy „mi van velem?”
Aki ismer, az tudja, hogy utoljára akkoriban írtam, mikor még a GAMF-on tanultam FOSZK programtervező szakon. Ezt azóta nyilván sikerült befejeznem (bár ez annyira nem triviális, sok embert ismerek aki elég régóta egy szakon ragadt).
Munka
2019 szeptemberében szakmai gyakorlat keretein belül megismertem egy céget, ahol fullstack webfejlesztőként kezdtem dolgozni, majd a gyakorlati idő végével ebből teljes munkaidős állás lett, egészen mostanáig – nemrég mondtam fel, októbertől más helyen dolgozok.
Ez alatt az idő alatt igazából bebizonyosodott, hogy a tudás amit ez alatt a 17 év alatt összeszedtem magamtól, nem csak, hogy junior szintre elég, hanem attól jóval többre is. Mondhatni seniorként léptem junior pozícióra, amivel igazából később gondom is lett: gyakorlatilag a kiégés kerülget, de ezt a cégnél lévő antipatternek és a projekt okozza, amin dolgoztam. 2 fizetésemelés után az a helyzet, hogy ennél a cégnél elértem azt a szintet, amit én el tudok érni, anélkül, hogy a munkatársamhoz hasonlóan mindenféle új technológiát, ügyfelekkel való aktív kommunikációt, stb. vállaljak. Ez egy vidéki cég, elhihetitek, hogy amúgy az sem túl magas fizetés, ahhoz képest, hogy az ember mindent is csinál. Sebaj, úton a váltás felé!
Lokáció
Kilátás a függőfolyosóról
Hatalmas ugrás volt az életemben nemrég. Egyrészt jó ideig a kollégiumból a barátnőmékhez költöztem – a fent említett munkahelyemre már onnan jártam be – aztán viszont (tavaly) összeköltöztünk egy belvárosi albérletbe (még mindig Kecskemét).
Sosem gondoltam volna azt, hogy milyen jó érzés az, hogy az embernek tulajdonképpen saját otthona van, amit saját maga tart fent a fizetéséből. Ekkor léptem át igazából a gyerek-felnőtt határon.
Ráadásul egész jó a lakás: 90e Ft/hó, felújított, új nyílászárókkal, klímával, bútorozottan. Mindezt hivatalosan, szerződéssel, a tulaj pedig az összes rossz albérletes tulajokról szóló történetek szöges ellentéte 🙂
Hobbik
Zene
Egykori igénytelen kolistúdió
Erősen háttérbe szorult sajnos. Kollégiumi „életem” utolsó éveiben ugye bevásároltam a retro studiohoz (analóg keverő, monitor hangfalak, AKAI sampler), ezek viszont azóta sajnos a régi szobám sarkában porosodnak. Ritkán járok haza, ráadásul nővéremék visszaköltöztek abba a szobába amíg tart a házuk felújítása, így pedig végképp esélytelen, hogy bármihez is hozzáférjek anélkül, hogy a rohadt nagy TV-jüket kelljen pakolgassam.
Ettől függetlenül nemrég két új breakcore tracket is gyártottam, igaz ezekhez semmilyen oldschool hardware nem volt használva, csak FL Studio:
A We’d never been apart a Madonna – Frozen remixe, míg a Search & Destroy & Butterflies a Crazy Town – Butterfly-é. Utóbbi az igen híres „Idegbeteg CoD2 klán WAR közben” samplekből áll, afféle régi emlékként készült azokra az időkre, amikor még én is CoD2-vel játszottam.
Ha a hardware nincs is kéznél, tervben van további pár track mostanában.
Retro computing
Szobám, 2019-ben. Egyébként mondhatni rend van!
A költözés miatt ez is esélytelen sajnos.
A régi gépek otthon porosodnak, már én sem tudom milyen állapotban, arra se emlékszem mire mi van telepítve vagy egyáltalán mi volt a cél velük.
Networking, szerverek
Ezt viszont tudtam folytatni az albérletben is.
Egyrészt megváltás volt a keceli 10/2-es internetről DIGI 1000-re térni – vagy inkább ugrani – másrészt ezzel a nettel már lehet érdekes dolgokat csinálni. A régi `potvizs.ga` időkből ismerős lehet a szekszárdi Tarr szerverteremben lévő PowerEdge T110 II szerver. Ez a gép kikerült onnan, a hosting amit üzemeltettünk róla megszűnt.
A szervert viszont pár hónappal később megkaptam! Kapott friss ESXi-t és amellett, hogy helyi funkciókat lát el, a PVGA-nak továbbra is szerves részét képezi.
Hálózat tekintetében pedig MikroTik eszközöket vásároltunk, ezeket is élesben tanultam meg használni, ahogy szeretem 🙂
Végszó
Ez alatt a pár év alatt rengeteg változáson ment át az egész életem, csupa jó, de ezzel együtt sajnos rossz dolgok is.
Leghamarabb a korábbi retro computing, music, homelabber hobbimhoz akkor tudok visszatérni, ha kertes házba költözünk. Ebbe fájdalmas belegondolni a mai ingatlanárak mellett…
Emellett viszont isteni érzés a párommal együtt élni a saját kis közös helyünkön.